Amikor megláttam Mongoliját, tudtam, hogy Ő az a kutya, akit hónapok, sőt évek óta keresek...
2013. március 1-én, pénteken láttam meg a fényképét, és vasárnap reggel már a kocsiban ültünk Letenye felé, mivel Mongolija a horvát Balkán Master Kennelben látta meg a napvilágot, és Tenyésztőjével ott találkoztunk.
A fajtát nem túl rég ismertem meg. 5 éve. Az úgy volt, hogy Apu befogadott egy feltételezhetően kau keverék kutyát, a Boriszt. Ekkor kezdtem el érdeklődni irántuk. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy a kutyakiállításokon mindíg a kaukat keresem, figyelem, elkezdtem a katalógusokba megjegyzéseket fűzni a nevük mellé. Mert a sztorihoz hozzá tartozik, hogy elég sok kiállításon részt vettem akkortájt német dogokkal. Az élet aztán szerencsére úgy alakult, hogy Borisz már velünk él, ugyanis Ő úgy döntött, hogy én leszek a gazdája. 2011. októberben mentettünk meg egy akkor 3 hónapos bébi szukát, Natasát (természetesen kaukázusi Ő is). Így lettek ők igaz jó barátok, élettársak. Most azonban nagy feladat elött állunk mindannyian. Mongolija a családunk, falkánk tagja lett.
Rengeteg tervem van. Szeretném, ha a májusi World Dog Show-n már betotyogna velünk a körbe. Szeretném, ha sikeres show karrierje lenne. Szeretném, ha úgy 2 év múlva anyuka lenne, és a világ legédesebb kaubabái lennének. De mindenekelőtt szeretném, ha bol-DOG élete lenne. Mi azon leszünk, hogy ez megvalósuljon!!!