A mi hatalmas és gyönyörű Mongolijánk már 7 hónapos nagylány. Ugyan még mindig bébi osztályos, azért már lassan eltűnik róla a kölyök bunda.
A jelleme? Nos, nagggyon kemény kiscsaj!!! Persze nem velünk, hozzánk úgy bújik, mint egy kiscica, jön mancsozni minden reggel, és azonnal megadja magát, ha felemelem a hangom, mert valami rosszaságot művelt. Nagy "kertész" Natasa pótanyukájával együtt. Viszont az idegenekkel szemben elég határozott. Hozzánk belépni csak saját felelősségre lehet! De így imádjuk!!! Szerencsére Apukámat (nem kevés munka által) örömmel várja, Zita sógornőmnek mindig örül, mert ha itt van, tőle kapja a vacsit. Persze a kezdeti lépéseket Diósi (remélem handler) Diusnak köszönhetjük. Ő törte meg először a jeget. :)
